JESZ

2005. november  5.

 

OLVASÓPRÓBA

A Pécsi Tudományegyetem színházi műhelyének hírlevele

Hírt adni…

HÍREK:

Lassan tíz éve már, JESZ

A Janus Egyetemi Színház lassan tíz éve kapaszkodik a tízkarú óriásba, a Pécsi Tudományegyetembe. Elkoptattunk már néhány helyet, mutattuk magunkat pincében, kőszínházban, fekete dobozban, udvaron, fekete tanteremben. Ragasztottunk plakátot, osztottunk szórólapot, kézbe adtuk a műsorfüzetet és küldtünk meghívót. El is jöttek szép számmal a hívásra, sokan nézték az előadásainkat. Most újságot fabrikálunk, hogy még jobban látsszunk, hogy még inkább tudjanak rólunk az egyetemisták, az oktatók, a városlakók.

Hogy miről tudósítjuk az olvasót? Természetesen elsősorban a JESZ életéről. Hogy mire készülünk, hogy mit játszunk, hogy mennyit dolgozunk. Meg akarjuk mutatni az embereinket, a színészeinket, a rendezőinket, a tervezőinket, a műszakunkat. Elmondjuk, mit, miért teszünk. Beszélünk a vágyainkról, terveinkről, a sikerről. A kudarcról, a fájdalomról, a csalódásról is beszélünk, de kevesebbet. Elmondjuk azt, hogy hogyan él, működik a színház. Egy csapat az egyetemen.

Megkérdezzük azt is, hogy mi történik váro-sunkban, a színházi műhelyekben. A Nagyban, a Harmadikban, a Bóbitában a Horvátban, a nyárban. POSZT. Érdekel bennünket, ki, mit csinál, ki, kivel dolgozik. Mit és miért? Beszélgetünk a munkáinkról.

Tíz év nagy idő. Sokan megfordultak nálunk. Tanultak, játszottak. Tapsoltunk nekik, aztán elmentek. Ma már elegáns jogászok, gondterhelt családanyák, csavaroseszű informatikusok, tanárok, esztéták, zenészek, színészek. Mi lett velük? Ott van-e még nekik a színház?

Tény, hogy a városban mindig jelen volt, így vagy úgy, de mindig meghatározó módon, magas szinten az egyetemi színjátszás. Legendák keringenek. Nagyszerű színészekről, különös történetekről, fantasztikus előadásokról. Megidézzük őket.

A mai néző az egyetemista, akit érdekel a színház. Bérletet vesz, ismerőst keres, belóg. Fölmegy a kakasülőre, lapjával állva az oldaljárásból kukucskál, földre kucorodik, hogy megnézze az előadást. És hogy ítélkezzen. Kegyetlen ítéletével, néha bánt, talán sért is, van, hogy igazságtalan, hogy nehezen tűrhető. De tud rajongva szeretni, túlozva dicsőíteni. Jól esik, bizony jól a zajos tetszés, a taps, s hozzá a dobogás, fütyülés, bravózás. Itt teret adunk az egyetemisták ítéletének, a megméretésnek, a kritikának.

A tízéves JESZ beszélgetős, gondolkodós, történetmesélős, elemző színházi lapot indít.

 

 

Szaktanterem

November 23-án a BTK 443-as előadóját Font Márta dékán asszony avatja színházi szaktanteremmé. Az átalakítást, technikai felszerelést a JESZ és a Modern Irodalomtörténeti és Irodalomelméleti Tanszék állta. A megállapodás szerint a teremben BTK-s órák, színházi kurzusok és a JESZ próbái lesznek. A szaktanterem alkalmas arra is, hogy színházi előadásokat fogadjon be

 

Bemutató

Október 28-án este mutatta be a Pécsi Nemzeti Színház Molnár Ferenc Liliom című művét. Az előadás címszerepét Köles Ferenc játssza, mellette láthatjuk Domonyai Andrást és Tóth András Ernőt is.

 

Tagfelvétel

Október 25-ére a JESZ tagfelvételt hirdetett. A színészetet gyakorolni vágyó egyetemisták a Janus Egyetemi Színház ötödik generációját jelenthetik. Katona Imre rendező vezetésével szerda esténként lesznek azok a foglalkozások a félév során, melyek föltárják, kiben milyen tehetség mocorog.

TARTALOM:

Katona Imre

Levél Lisszabonból

Dr. Dávid Marianna

Atosz

Szerepek

Így látták…

       Patikusok és

                apatikusok

         Egy ember élete

Gondolatok a

       színházról